LINDA

A szólókarrierem óta a mai nappal átléptük a 2.000-et itt, a LINDA Facebook oldalon! 🩵 Ha pedig összeszámolom az összes platformomon együttvéve, közel 10.000-en vagyunk! ✨
Hálásan köszönöm, hogy velem vagytok, és azt kívánom, hogy legyen végtelenül nagy a Linda-család! 🙏⭐
Coming soon... 🔥



📸: Palotai Fotó, Richárd Palotai

Tisztelt Pácienseink! 🩺💉

Linda Doktornő augusztus közepéig kényszerpihenőn van. A szabadság letelte után a rendelés a megszokott keretek között zajlik tovább, előzetes egyeztetés és bejelentkezés alapján.
Akut panasz esetén kérjük, kattintsanak az alábbi linkre:
https://youtu.be/mSt7VVgSGMA?is=jM8Hdc6oDfXrVC-5

Az okozott kellemetlenségért elnézésünket kérjük!
Szíves türelmüket és megértésüket köszönjük! 👩‍⚕️

Drága Manager-em, Zsolt Veeto Szabó, drága Követőim, drága Emberek, drága Mindenki!

Tudtam, hogy nem bírnám ki sírás nélkül egy videóban, ezért inkább úgy döntöttem, leírom.

16 éve vagyok a zeneiparban, és ahogy az élet minden területén, úgy itt is megjártam a szakma buktatóit és fénypontjait, hullámait és völgyeit is. Most 34 éves vagyok.

Szeretném elmondani, hogy nem hiszek a véletlenekben. Most kellett, hogy eljöjjön az ideje annak, hogy szakmailag és emberileg, önismeretileg is a helyemen legyek. A helyemen vagyok. Végtelen hálával és köszönettel tartozom ezért Veeto-nak, kedves manager-emnek, aki nemrég rám talált, amikor a legmélyebben hevertem, és nem hagyta, hogy abbahagyjam a zenélést. Mi több, segít egyre magasabban szárnyalni, hisz tudjátok, nálam a határ a végtelenbe és tovább.

Nem csak álmodozó vagy feltörekvő előadóknak szeretnék most üzenni.

Szeretném elmondani Neked, aki ezt az írást most olvasod, a következőket:

Drága kis Élet! Nem kell, hogy művész legyél. Nem kell, hogy meg akard váltani a világot. De amit igazán akarsz, ahhoz mondom a hozzávalókat: hit, munka, önazonosság, kitartás és alázat. Ha elesel, mert el fogsz, akkor felállsz. És újra és újra. A legmélyebb gödörből a leggyönyörűbb felállni. Így alakult ez nálam is ismét, de ezúttal húsz, azaz húsz perccel a legutóbbi, karrierrel kapcsolatos összeomlásom után, körülbelül egy hónapja. Veeto-nak hála, azóta 180 fokos fordulatot vett az életem. Belelát a lelkembe, úgy, ahogy senki, vagy legalábbis nagyon-nagyon kevesen. Az első beszélgetésünk alkalmával kialakult kölcsönös - és egyben - rendíthetetlen hit, bizalom és lelkesedés után rögtön elkezdtük a közös munkát. Talán ezért kerültünk azonnal egy hullámhosszra, talán ezért törünk töretlenül előre, és haladunk, hogy immár önazonosan, 100%-osan Lindaként tudjak Nektek adni magamból, elsősorban a zenén keresztül. Persze lesz sok-sok beszélgetés és egyéb meglepetés is.

Szóval Te, aki még csak álmodsz valamiről. Legyél bárki, legyen az álmod, a célod bármi. Vagy Te, aki az álmodozáson túl lépnél is már, de még nem mersz. Vagy Te, aki ráléptél már az utadra, tudod, arra az igazira, ami tényleg belülről jön, és a zsigereidben érzed, hogy arra születtél, amire, és nem lehet másképp. Nagyon kérlek! Bármi történik, soha, de soha ne add fel! Sokáig szomorkodtam, hogy nekem például "miért most, miért ilyen későn, miért nem előbb". Azért, mert most van itt az ideje. Már nem agyalok ezen, csak felfeküdtem a vízre, és sodródok az árral. Egy hónapja csakis jó irányba visz, és azért vagyok ebben ennyire biztos, mert szentül hiszem, hogy jó ember jó embert vonz, így hát a zenélés sem lehet másképp. Hálás vagyok, hogy mostmár tényleg tudok szűrni, hogy mára már csakis jó emberek vesznek körül, és végtelen hála, hogy velük dolgozhatok nap, mint nap. Nem sorolom a neveket, mert félek, hogy kihagyok valakit, és az eléggé ciki lenne, de akire vonatkozik, úgyis magára ismer. Hálás vagyok minden egyes napért, amikor este becsukom, és reggel kinyitom a szemem. Én most érettem meg a feladatra. Megannyi trauma, terápia, betegség, kezelés után és mellett, mert bizony van még hova nekem is... De nem adom fel!

Szóval még egyszer nagyon kérlek! Ha nekem mindezek mellett és ellenére sikerült, és ez még csak a kezdet, Te se add fel! Nem mindenki művész, vagy nem mindenki akar az lenni, és nem is kell. Én a kétkezi munkásokat is velünk egyenrangúnak tartom, különben ki szerelné meg a villanyt, a csapot, bármit, ami elromlik, és a létszükséglethez elengedhetetlen dolgokat. De ez csak egy példa. Sajnos nagyon alá vannak becsülve még mindig, de nem általam. Biztosan kapom majd erre a posztomra is a negatív, trollkodó kommenteket, üzeneteket, úgy, hogy nagyon sokan nem is tudják mi volt, vagy mi van éppen a háttérben. Ez már csak ilyen. De tudjátok, már nem érdekel! Tényleg nem. Néha még persze rosszul esik, ha valami pont betalál, betriggerel. Olyankor megélem, mert meg kell, nem nyomom el, ez nagyom fontos! Viszont utána megrázom magam, és megyek tovább. Hosszú út vezetett idáig, de ezek kikerülhetetlenek, ezeken át kell menni. Nekem is át kellett, hogy ma végre a zenében és magánemberként is az legyek, aki vagyok. Amúgy a kettő ugyanaz, így vagyok én, ez vagyok én. Nem mondom, hogy mindenkinek ugyanaz az útja és ugyanazok lesznek a buktatói, ahogy a sikerei sem. De a program ugyanaz.

Utoljára kérlek (legalábbis ebben a posztban)! Közhely vagy sem, ha az, akkor pedig valószínűleg nem véletlenül az, de légy önmagad és küzdj az álmaidért, céljaidért, bármik is legyenek azok! Ne érdekeljen mások véleménye. Ha Te kívül-belül jól érzed magad, onnantól már nem is fog érdekelni, sőt, készülj fel, hogy minél előbbre, nagyobbra törsz, annál több rosszindulatú ember jön majd az utadba, de az biztos, hogy annál több jó is. Garantálom. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. De nem lehetetlen. Ha a padlón vagy, állj fel! Ha az úton van, menj tovább! Ha célt értél, gratulálok! De ami a legfontosabb: "Nem látni kell, hogy higgy! Hinni kell, hogy láss"!

Ez nem reklám, nem egy előre megbeszélt poszt. Ezt a kis szösszenetet a vonaton írtam, Veeto sem tud róla. Csak ha már majd látta. Remélem, nem fog lecseszni. Vagy talán nem nagyon. 🙂 Végtelenül hálás vagyok Veeto, de ezt igazából úgysem tudom elégszer hangsúlyozni. 🙏 Egyébként Ő nem csak a zeneszerzőm, producerem és manager-em, hanem sokszor tényleg a pszichológusom is egyben. Szóval jelenleg azt érzem, hogy így, ezzel a "kis" regénnyel tudom neki meghálálni azt a rengeteg jót, amit már ilyen rövid idő alatt is tett értem, a közös munkánkért, és mindazt, ami még ezután következik. Természetesen Nektek, Értetek, Veletek együtt!

Te pedig, Drága Olvasó! Ha ezután bármikor ismét elbizonytalanodnál - mert el fogsz -, és ha eszedbe jut, akkor keresd vissza és olvasd el újra ezt a nagyon random, de annál őszintébb írást!

Kívánom, hogy légy az, aki valójában vagy!
Ismeretlenül is szívből ölellek:

Linda ✨