Move With Reka

✨ WELLNESS MORNING – KÖSZÖNJÜK, HOGY VELÜNK TARTOTTATOK! ❤️

Ma délelőtt egy kicsit megálltunk.

Mozogtunk, foglalkoztunk a testünkkel, majd lelassultunk, relaxáltunk, végül pedig egy finom brunch mellett az illatok világába is elmerültünk.

Nagyon jó volt látni, hogy milyen könnyen kapcsolódik egymáshoz ez a három dolog: a mozgás, a feltöltődés és az élmények, amiket együtt élünk meg.

Köszönöm, hogy eljöttetek, hogy rászántátok ezt a szombat délelőttöt magatokra, és hogy együtt töltöttük ezt a különleges három órát. 🙏

És külön köszönöm mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy a mai Wellness Morning ilyen különleges legyen. ✨

Remélem, nemcsak feltöltődve, hanem egy kicsit könnyebben és kisimultabban indultatok haza. 🫶

Nem mindig a motiváció hiányzik.

Néha egyszerűen csak elfáradtunk.

Egy hosszú nap után nincs kedvünk még elindulni. Nincs kedvünk teljesíteni, figyelni, erőfeszítést tenni. Sokkal könnyebb lenne azt mondani, hogy majd holnap.

És van, hogy tényleg ez a jó döntés.

De vannak azok a napok is, amikor mégis elindulunk.

Nem azért, mert annyira fegyelmezettek vagyunk.
Nem azért, mert mindenáron teljesíteni akarunk.
Hanem mert megtapasztaltuk már, hogy milyen sokat tud adni egy óra mozgás.

Egy kis időt, amikor végre nem kell mással foglalkozni.
Egy futást, ami közben rendeződnek a gondolataink.
Egy edzést, ami után valahogy könnyebbnek érezzük magunkat.
Vagy egyszerűen csak azt az érzést, hogy tettünk valamit magunkért.

És talán idővel ez válik igazán fontossá.

Nem az, hogy minden alkalommal többet bírjunk.
Hanem hogy legyen valami az életünkben, amihez újra és újra visszatérünk.

Ami mozgásban tart.
Ami kihívást ad.
Ami kiszakít a megszokottból.

És ha mindezt egyedül kellene csinálnunk, talán sokszor nehezebb lenne.

Mert vannak emberek, akik miatt elindulsz.
Akikkel együtt könnyebb nekivágni egy futásnak.
Akikkel jó megosztani egy nehéz edzést, egy első kilométert, egy új célt vagy éppen azt, amikor valami végre sikerül.

Nem kell ugyanazért jönnünk.
Nem kell ugyanott tartanunk.
Nem kell ugyanazt akarnunk.

Elég, ha van valami közös:

hogy szeretnénk jól lenni a testünkben,
szeretnénk mozgásban maradni,
és szeretnénk közben jól érezni magunkat.

Talán erről szól igazán a mozgás.

Nem arról, hogy minden nap legyőzzük magunkat.

Hanem arról, hogy legyen egy életünk, amiben jó érzés jelen lenni.

És néha ehhez tényleg csak annyi kell, hogy felálljunk és elinduljunk. 🤍

🔥 2 hely felszabadult a ma esti Teljes Test Köredzésre!

Ha szeretnél jönni, szeretettel várlak! ❤️🔥

Jelentkezz be minél hamarabb, hogy biztosan meglegyen a helyed. 💪

Nagyon örülök, hogy egyre többen választjátok a hétfő esti HIIT-et, és mostanában szinte mindig teltházzal tudunk együtt edzeni. ❤️

A HIIT-et az egyik legsokoldalúbb edzésformának tartom. Nagyon jól fejleszti az állóképességet, a dinamikát és a robbanékonyságot, miközben az általános erőnlétre is remekül hat. Ráadásul minden alkalommal egy kicsit más, így sosem válik unalmassá.

Tudom, hogy sokan elsőre egy nagyon megterhelő edzésként gondoltok rá, de ez nem jelenti azt, hogy csak akkor lehet élvezni, ha végig maximális intenzitással dolgozol. A gyakorlatokhoz többféle alternatívát is tudunk adni, így mindenki a saját szintjéhez és aktuális állapotához tudja igazítani az edzést.

És talán ezt szeretem benne a legjobban: pörgős edzés, jó társaság, rengeteg energia, és közben mindenki a saját tempójában tud dolgozni.

Ha még nem próbáltad, várlak szeretettel hétfőn 18:00-kor HIIT-en! ❤️

Két hete még félmaratont futottam. Tegnap pedig ott álltam életem első HYROX versenyének rajtjában.

És ha őszinte akarok lenni, tegnap egyáltalán nem éreztem magam késznek erre.

Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem azt, hogy nem tudom kihozni magamból azt, ami valójában bennem van. Pedig pontosan tudtam, hogy több lenne bennem. Fizikailag is, fejben is. Csak valahogy úgy alakultak körülöttem a dolgok, hogy nem tudtam úgy edzeni, úgy készülni, és úgy jelen lenni, ahogy szerettem volna.

És azt hiszem, egy idő után ezt magaddal viszed.

Nem feltétlenül azt gondolod, hogy nem vagy rá képes. Csak egyre kevésbé hiszed el, hogy éppen most képes vagy rá.

Tegnap is ez volt bennem. Hogy vajon elő tudom-e majd hozni magamból azt, amiről tudom, hogy valahol ott van bennem.

Aztán elrajtoltunk.

És most, valahogy újra és újra ezen gondolkodom: Hogy mi történik velünk egy ilyen helyzetben?

Mert nem lettem hirtelen fittebb. Nem lett több erőm. Nem pihentem ki az elmúlt hónapokat. Nem változott meg semmi abból, amiben előtte voltam.

Mégis, ahogy haladtam egyik állomástól a másikig, valahogy egyre inkább előjött belőlem az, amiről előtte azt hittem, hogy nincs bennem.

Egy kicsit több erő. Még egy kis kitartás. Még egy kis „jó, ezt is megcsinálom”.

És közben arra gondoltam, hogy mennyire érdekes az ember.

Hogy képesek vagyunk azt érezni, hogy valami nincs meg bennünk, aztán amikor tényleg szükség van rá, egyszer csak előkerül.

Mintha végig ott lett volna bennünk. Csak mi nem tudtunk hozzáférni.

Talán ezért maradt bennem ennyire a tegnapi nap (is).

Nem azért, mert megint teljesítettem valamit, hanem mert egy kicsit saját magamat is megleptem.

És közben rájöttem, hogy én is milyen könnyen elhiszem magamról, hogy már “csak” ennyire vagyok képes.

Pedig lehet, hogy nem lett kevesebb bennem.

Csak volt egy időszak, amikor nem tudtam megmutatni.

És szerintem ezzel nem vagyunk egyedül.

Mindannyiunknak vannak olyan időszakai, amikor valahogy elveszítjük a kapcsolatot azzal az énünkkel, akiről tudjuk, hogy valójában sokkal többre képes.

Aztán egyszer csak jön egy pillanat, amikor nincs idő tovább gondolkodni.

Csak csinálod.

És közben előkerül valami, amiről már majdnem elhitted, hogy nincs is benned.

Talán néha nem is az a dolgunk, hogy mindig higgyünk magunkban.

Néha elég, ha csak nem döntjük el előre, mire vagyunk képesek.❤️

Na, hát ezt is kipipáltuk. 😄

Ma elindultunk életünk első közös páros HYROX szimulációs versenyén (féltáv futásokkal)

A felkészülésünk finoman szólva sem volt tankönyvbe illő. Az elmúlt pár hónap elég sűrűre és hektikusra sikerült, közös edzésünk pedig összesen egyszer volt. Szóval azért volt bennünk némi kérdőjel, hogy vajon mi fog ebből kisülni.

Ráadásul indulás előtt egyikünk térde, másikunk háta jelezte, hogy talán mégsem ez lesz életünk legjobb ötlete. 😅
Fájdalomcsillapító bevéve, asztmainhalátor használatba véve, és nagyjából már csak egy tolószék hiányzott volna mellőlünk a rajtnál.😂🧑‍🦼‍➡️

Ehhez képest végigcsináltuk. 53:53. És a 36–45 éves korosztályban 9. helyen végeztünk. 💪

Nyilván van még bőven hova fejlődni, de ahhoz képest, hogy mennyire kevés közös felkészüléssel, milyen előzmények után és milyen „állapotban” álltunk oda, erre azért büszkék vagyunk.

És ami talán a legjobb: közben végig nagyon élveztük.
Jó volt együtt versenyezni, egymást húzni, váltani, kiabálni, röhögni, és közben rájönni, hogy valahogy ezt is megoldjuk. 😂

Első közös HYROX p**a.
A térd és a hát pedig majd feldolgozza az élményt. 😄