HungaSurf

Nem tudjuk elégszer megköszönni szponzorainknal, támogatóinknak, hogy segít***ek összehozni az idei Hso-t! 🙏🏻🙏🏻🥰 ez a reel most nekik szól!

sponsor appreciation post!
Nem tudjuk elégszer megköszönni támogatóinknak,
partnereinknek a sok segitséget amit kapunk! Kicsiny közösségünk szövetségi támogatás nélkül hoz le mostmár
évek óta teljes eseménynaptárokat.. ami a szponzorok
nélkül teljesen esélytelen lenne! Oakley Octopus House - Caparica🐙 Budapest Bagel House of Bon Dia Slimmer GoBeyond 🌍 Store13 Budapest BALLAST SURF CLUB MOJO ™ Red Bull Hungary🇭🇺 Citroën Magyarország köszönjük!

sponsor appreciation post!
Nem tudjuk elégszer megköszönni támogatóinknak, partnereinknek a sok segítséget amit kapunk! Kicsiny közösségünk szövetségi támogatás nélkül hoz le mostmár évek óta teljes eseménynaptárokat.. ami a szponzorok nélkül teljesen esélytelen lenne!
Oakley Octopus House - Caparica🐙 Budapest Bagel House of Bon Dia Slimmer GoBeyond 🌍 Store13 Budapest BALLAST SURF CLUB MOJO ™ Red Bull Hungary🇭🇺 Citroën Magyarország köszönjük!

Full photo diary in bio by Adam Horvath

Micsoda nap volt!
https://www.instagram.com/p/DcVwkZHgq8_/
Teljes Live adás is visszanézhető az instán!

#hso26 day2 Recap finals day action!🤙🏻🤙🏻 Filmed and edited by @naplevente // title animation by @orsidoodles

Köszi mindenkinek aki eljött, vagy követte az idei HSO-t!

Egy 14 éves magyar srác tarolta le a müncheni nemzetközi versenyt – videó! A hölgyek mezőnyében osztrák siker született.

Holnap 10:00kor kezdődik a legizgalmasabb különszáma az "AIR SESSION" Insta Live-on jelentkezünk majd!
Ja és kint vagyunk az indexen:

A következő napokban magyarrá változik München, sosem látott színvonalú verseny jöhet A legjobb magyar sportolók nemzetközi kiválóságokkal is összecsapnak.

🤙🤙

A tökéletes hullám gyára

Közeledik az ősz, így hamarosan kezdetét veszi az európai szörfszezon. Egyes desztinációk pillanatok alatt zsúfolásig megtelnek olyanokkal, akik deszkájukkal a lábuk alatt utasként kívánnak sodródni egy vihar által sok ezer kilométerrel távolabb generált energia hullámain.

Mivel egy átlagos szörfös számára Bodhi és társai (Holtpont) életformája – a világ legjobb hullámait követve az örök nyárban élni – legfeljebb romantikus ábránd marad, a többség kénytelen akkor és ott szörfözni, amikor és ahol éppen lehetősége nyílik rá. Csakhogy a megfelelő hullám ritkán igazodik a munkaidőhöz, a szabadságokhoz vagy egy hónapokkal korábban lefoglalt repülőjegyhez. Az óceán ebből a szempontból meglehetősen rossz szolgáltató: nem fogad időpontot, nem garantál semmit, és különösebben az sem érdekli, hogy valaki kétezer kilométert utazott miatta.

Ahogy mondani szokták: „A szörfözés az élet metaforája. Mindig változik, mindig kihívások elé állít, és mindig alkalmazkodnod kell hozzá.”

Egy nagy nehezen összehozott tíznapos szörftúrából könnyen lehet, hogy mindössze egy-két nap kínál igazán jó körülményeket. A természet nem sokat törődik azzal, hogy nekünk éppen akkor lenne rá időnk. Beleértve a horizontot kémlelve való rengeteg várakozást a vízben, hiszen onnan érkeznek a hullámok. Már ha érkeznek egyáltalán.

Talán törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb megpróbáljuk kiiktatni ezt a bizonytalanságot. Ha nem tudunk akkor a hullámhoz utazni, amikor az megérkezik, készítsünk olyan hullámot, amely akkor érkezik, amikor mi akarjuk.

Ma ehhez már óceán sem feltétlenül kell. München mellett (O₂ SURFTOWN MUC) vagy éppen a svájci Alpok között (Alaïa Bay) is deszkára lehet állni. A következő hullám érkezése itt nem a távoli időjárási rendszereken múlik, hanem gépeken, szoftvereken és néhány előre beállított paraméteren. Amikor végigfutott a medencén és eltűnt, jöhet a következő. Ha valami nem sikerült, néhány perc múlva újra lehet próbálni.

Németországban, a Starnbergi-tónál már 1905-ben működött az Undosa hullámfürdő, ahol egy gőzgép keltett mesterséges hullámokat a fürdőzők szórakoztatására. A következő évtizedekben a hullámmedence a strandok és vidámparkok megszokott kellékévé vált. A Gellértben 1927 nyarán nyitották meg. Ezeknek azonban vajmi kevés közük volt ahhoz, amit egy szörfös keres. A víz mozgott, hullámzott és néha egészen látványosan tört meg, de nem volt rajta igazán hová menni.

A problémát ugyanis nem pusztán egy hullám előállítása jelent***e. Olyat kellett létrehozni, amely megfelelő magasságban emelkedik ki a vízből, majd nem egyszerre omlik össze, hanem oldalirányban, fokozatosan törik végig.

Évtizedeken keresztül próbálkoztak vele több-kevesebb sikerrel. Aztán 2015 decemberében Kelly Slater közzétett egy videót a kaliforniai Lemoore mezőgazdasági területei között fekvő mesterséges tóról, mintegy kétszáz kilométerre az óceántól. Slater a vízben várakozott, amikor mögötte hirtelen elkezdett felépülni egy hullám.

Ráfordult, majd eltűnt a csőben. Néhány másodperccel később előbukkant, fordult párat, aztán ismét bezárult körülötte a víz. A hullám zavarba ejtő szabályossággal vitte tovább. Nem volt benne semmi véletlen: pontosan ott tört, ahol kellett, és úgy, ahogyan megtervezték.

Ez volt az a pillanat, amikor a mesterséges hullám kilépett a kísérleti fázisából.

Ha egy ilyen hullámot egyszer elő lehet állítani, akkor kétszer is. Ha pedig kétszer, akkor százszor. Innentől már nem az volt a kérdés, hogy lehet-e óceán nélkül szörfözni, hanem az, hogy hol érdemes felépíteni hozzá a következő medencét.

Azóta kisebb technológiai verseny alakult ki. A Wavegarden, a Surf Lakes, a PerfectSwell, az Endless Surf és más fejlesztők egészen eltérő módszerekkel mozgatják meg ugyanazt a vizet: van rendszer, amely sűrített levegővel dolgozik, máshol hatalmas mechanikus szerkezet kelti a hullámot.

Ezek a helyek azonban már nem egyszerűen az óceánt próbálják utánozni. Olyasmire is képesek, amit az óceán nem tud: ugyanazt a helyzetet újra és újra visszaadni. És éppen ez az, amitől a szörfös társadalom egy része viszolyog. A természetben nincs két egyforma hullám. Változik a mérete, sebessége és formája, közben a szél, a vízállás és az áramlás is. Mindezt folyamatosan olvasni kell, dönteni, helyezkedni és alkalmazkodni hozzá. Egy elrontott mozdulat után pedig nincs „még egyszer”: a következő hullám már más lesz.

A hullámmedence ennek jelentős részét egyszerűen kihúzza az egyenletből. Vissza lehet evezni a rajthoz, és néhány perc múlva ugyanazt újra megpróbálni.

Amikor Kelly Slater 2015-ben megmutatta a saját hullámát, még a lelkesedésbe is vegyült némi idegenkedés. A hullám túl tökéletes volt, Tom Lowe brit profi szörfös pedig egyenesen robotikus hullámként írta le. Nehéz ennél pontosabban megfogalmazni, mi zavarhat valakit benne. Nem az, hogy rossz. Hanem éppen az, hogy túlságosan jó.

Egy focistának aligha hiányzik, hogy mérkőzés közben véletlenszerűen változzon a pálya mérete, egy teniszező sem kíván magának kiszámíthatatlanul fel-le cikázó hálót. A szörfös viszont eleve egy olyan „pályán” mozog, amely néhány másodpercenként átrendezi önmagát. Ráadásul ennek elfogadása a kultúra része lett. A medencében ebből jóval kevesebb marad. Befizetsz egy sessionre, megkapod a neked megfelelő nehézségi szintet, és amikor elindul a gép, jön a hullám.

Tehát adott esetben egy müncheni gyereknek többé nem kell az Atlanti-óceán mellett felnőnie ahhoz, hogy rendszeresen szörfözzön. Egy kezdőnek nem kell egyszerre megtanulnia deszkán állni, hullámot választani, áramlatokat felismerni, és közben arra is ügyelnie, nehogy mások útjába kerüljön. A profik pedig olyan körülmények között gyakorolhatnak, amilyenekről az előző generáció még álmodni sem tudott.

A hullámmedence nem egyszerűen újabb helyet adott a szörfözésnek. Megváltoztatta azt is, hogyan lehet elsajátítani.

Nagyjából ugyanaz történik, ami korábban a gördeszkázással és a mászással. A skateparkok nem szüntették meg az utcai gördeszkázást, ahogy a mászótermek sem tették feleslegessé a sziklafalakat. Viszont mindkettő leválasztotta a sportot arról a környezetről, amelyhez eredetileg kötődött. Ma már valaki úgy is válhat egészen kiváló mászóvá, hogy hétköznap esténként egy ipari csarnok falán edz. Miért ne történhetne ugyanez a szörfözéssel?

Felnőhet egy olyan szörfös generáció, amelynek első hulláma nem az óceánból érkezett. Amely nem tanult meg órákig várni rá, és talán csak jóval később találkozik azzal, milyen érzés, amikor a gondosan kiválasztott hullám hirtelen egészen mást csinál, mint amire számított. Hogy ettől kevésbé lesz-e szörfös, nem merném kijelenteni.

A hullámmedencék másik kritikáját már könnyebb számszerűsíteni. Egy ilyen létesítményhez a területen túl rengeteg víz és energia szükségeltetik. A Surfrider Foundation Europe egyenesen arra az álláspontra jutott, hogy a mesterséges szörfmedencék rekreációs előnyei nem ellensúlyozzák a környezeti terhelésüket. Különösen nehéz megvédeni azokat a projekteket, amelyek természetes vagy mezőgazdasági területeket foglalnak el, miközben nem is feltétlenül az óceántól távol épülnek.

Ennek legabszurdabb példája Hawaii. A szörf szülőhelyén egy tervezett hullámmedence körül olyan komoly vita alakult ki, hogy 2024-ben bíróság rendelt el új környezeti vizsgálatot. A közel 26 millió literes medencét kevesebb mint négy kilométerre tervezték az óceántól. A helyiek egy része joggal t***e fel a kérdést: miért használunk ennyi vizet mesterséges hullámok előállítására egy olyan szigeten, amelyet természetes hullámok vesznek körül?

És valószínűleg ez mutatja meg legjobban, milyen furcsa helyzetbe jutott a szörf. Száz évvel ezelőtt azért építettünk hullámmedencét, hogy elvigyük a tenger élményét azokhoz, akiknek nem volt tengerük. Ma már ott tartunk, hogy néha a tenger mellé is építünk egyet.

A témának hazai vonatkozása is van: ha közelebbről is érdekel a hullámmedencés szörfözés világa, érdemes követni a HungaSurf oldalát. Augusztus 19–20-án az O₂ SURFTOWN MUC-ban rendezik meg a HungaSurf Open 2026-ot, magyar és nemzetközi riderekkel.
–st

Kint vagyunk a 4BRO .hu -n a Közelgő HSO-val! Hungasurf Open & Sessions 2026 - Surftown Munich ww.4bro.hu