Flowrun

Adi egy kamasz srác, aki belső indíttatásból kezdett futni, és szeptemberben megpróbálta magát egy Backyard-hoz hasonló versenyen.

Ez a Pemberton 24 volt, ahol minden órában elrajtol egy újabb 5 kilométeres futás. A versenyzők maguk döntik el, hogy hány kört vállalnak, vagyis két futás között akár több órát is lehet pihenni. Ez nagyon hasonló a magyar Backyard-hoz, azzal a különbséggel, hogy ott a következő körben is el kell indulni ahhoz, hogy valaki versenyben maradjon - illetve a körök is hosszabbak.

Ádi végül 9 darab 5 kilométeres kört, összesen 45 kilométert futott 24 óra alatt.
Az első köre volt a leggyorsabb (21:46) - de másnap is voltak 23 körei. (A verseny egyébként este 6-kor rajtolt.)

De Adi történetének a különlegessége, hogy belső indíttatásból döntött úgy, hogy szeretne futni, fejlődni szeretne benne, és ehhez olyan edzői segítséget választott, amely mellett a saját életében is rugalmas tud maradni - így kerültünk kapcsolatba.

Márciusban kezdtük el a közös munkát, és augusztus végéig dolgoztunk együtt.

Ez alatt a fél év alatt nemcsak edzettebb lett, hanem rengeteg információt szerzett saját magáról is. A saját teljesítőképességéről, a határairól, arról, hogy mire képes, hogyan reagál a terhelésre, és hogy hogyan tudja a sportot a saját életével összehangolni.

Bevallom, számomra nagyon új helyzet volt ez, és eleinte sok szokatlan dolog volt a közös munkában.

Rengeteg fizikai edzést tartottam már fiataloknak, de online edzésprogramban még nem dolgoztam együtt fiatalkorú sportolóval.

A kommunikáció számomra nagyon sokat jelent. Mindig törekszem arra, hogy árnyaltan fejezzem ki magam, jól és közérthetően fogalmazzak, és hogy az edzések leírásaival ne csak információt adjak át, hanem inspiráljak is, és emberileg is kapcsolatot teremtsek.

És bevallom, megijesztett a kérdés:

vajon angolul is tudom hozni a magamtól elvárt minőséget?

Ehhez jöttek még a sportkulturális különbségek.

Adi számára például teljesen természetes, hogy mérföldben számol, nem kilométerben. Azokkal a versenyekkel kapcsolatban pedig, amelyeken ő indul, nekem nincs saját személyes benyomásom. Itthon a legtöbb sportversenyen már részt vettem, ismerem a pályát, a szervezőket, a versenyek sajátosságait. Itt viszont nekem is utána kellett néznem, tanulnom, kérdeznem.

Ezek a nehézségek csiszolták a közös munkánkat, és azt gondolom, jobb minőségűvé is tették az együttműködésünket.

Mert természetesen ez is, mint minden közös munka, egy kölcsönhatás volt, amiben nemcsak Adi fejlődött, hanem én is sokat tanultam.

A Pemberton 24 pályája egy természetes, 5 kilométeres kör volt, gyökerekkel, kanyarokkal, változatos talajjal, tehát nem egy klasszikus gyors 5 kilométeres pálya.

Ádi első köre 21:46 lett, és még másnap is futott 23 perces köröket.

Közben reggel dolgozott a Dunkinban is, így körülbelül 8 órányi futási lehetőség kimaradt neki. Hogy ez a nyolc óra mennyiben jelentett plusz fáradtságot, és mennyiben adott lehetőséget arra, hogy kikapcsoljon, átkapcsoljon, és egyfajta „fresh start” érzéssel térjen vissza a pályára, azt talán ő tudná a legjobban megmondani.

Én biztosan nem javasoltam volna, hogy ennyit fusson. 😊

Ő viszont nem kérdezte. 😁

És egy edző számára mindig izgalmas kérdés, hogy ha valakiben ilyen erős belső drive, dinamika, robbanékonyság és erő van, mikor kell ennek teret adni, és mikor kell egy kicsit megfékezni.

Mikor kell megvédeni valakit a saját lendületétől, és mikor az a feladat, hogy segítsünk neki kibontakoztatni azt?

Szerintem ez az egyik legérdekesebb része az edzői munkának.

És bár Adival most nem aktív az együttműködésünk, számomra nagyon izgalmas volt ennek a különleges történetnek egy időszakában ott lenni a háttérben.

Külön öröm számomra, amikor azóta is kapom a visszajelzéseket arról, hogy ennek az együttműködésnek milyen gyümölcsei vannak Adi mostani életében.

Köszönöm a bizalmat, a nyitottságot és a közös munkát.

Adi, büszke vagyok rád, és veled örülök!

És úgy látszik tágabb nézőpontban is igaz:

a sport nemcsak két ember személyes találkozásakor és közös sportolásakor képes hidakat építeni. Néha időn, téren és kontinenseken át is össze tud kapcsolni két embert egy közös projektben. 🌎🏃‍♂️

🏃🏻‍♂️5️⃣0️⃣kilométer.
🧱6️⃣0️⃣ akadály.
⛰️Több mint 3️⃣0️⃣0️⃣0️⃣ méter szint.
És egy nagyon összetett felkészülés. 💪

Attila Cziránku szeptemberben teljesítette a Spartan Ultra 50 kilométeres távját Zell am See–Kaprunban, amelyen 60 akadály és több mint 3000 méter szintemelkedés várt a versenyzőkre.

Ati Flowrun -os edzéstervét én írom, de az ő felkészülése egyáltalán nem csak a futásról szól. Ati egyébként Hyrox-edző, így a mindennapjaiban egy nagyon komplex edzésmunka zajlik.

A mi feladatunk az volt, hogy ezt a sokféle terhelést a futással úgy hangoljuk össze, hogy azok ne kioltsák, hanem erősítsék egymást.

Ez nem kevés gondolkodást, nyitottságot, kreativitást és folyamatos összhangot kívánt tőlünk.

És természetesen – mint minden felkészülésben – itt is rengeteg hátráltató tényező akadt.

Ilyenkor mindig arra törekedtünk, hogy ne a problémákra és a kétségekre nézzünk, hanem arra, hogy az adott helyzetből milyen lehetőséget tudunk kihozni.

Ati pedig végül örömmel és sikeresen teljesítette ezt a különleges kihívást. 👏

Ő ezt írta ateljesítéséről:

"Amikor elkezdtük a felkészülést, még csak egy cél volt a naptárban. Aztán edzésről edzésre, kilométerről kilométerre egyre közelebb került. A Spartan Ultra végül hatalmas élmény lett, és jó volt megtapasztalni, hogy a hónapok munkája összeállt egy egésszé. Büszke vagyok arra, amit közösen felépítettünk – és már most kíváncsi vagyok, mi lesz a következő cél."

Számomra egy ilyen eredmény mindig többről szól, mint magáról a versenynapról. Benne van az a sok közös gondolkodás, tervezés, újratervezés, alkalmazkodás és munka, ami hónapokon keresztül zajlik a háttérben.

Ezúton is köszönöm, Ati, a közös munkát! Azt gondolom, hogy ebben a közös projektben mind a ketten fejlődtünk és gyarapodtunk.

Szeretettel gratulálok ehhez a különleges teljesítményhez! 🤝

De Atival már egy új projekt irányába fordítottuk a fejünket, ami legalább annyira izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik, mint amilyen ez a Spartan Ultra volt.

Erről még nem beszélnék, de hamarosan...😉

Mentális Morzsák
Péntek 8:00-8:20
Téma: Nekem abfutás nyaraláskor azt jelenti, hogy...
meet.google.com/xdo-pbgf-ijfq

meet.google.com

Aki akkor jön, amikor mások mennek...

Nagyon szerettem ezt a beszélgetést.

Egy őszinte, forró szívű, 15 éves sráccal, aki kilépett a vágyak kényelmes gondolatköréből, és belépett a tervek és a tettek kockázatos világába.

A „Példakép vagy!” beszélgetésekben azt szeretem a legjobban, hogy minden interjú egy önismereti utazás. Sokszor a sportoló is meglepődik a saját válaszain, miközben kívülről is ránézhet önmagára, a döntéseire és a helyzeteire.

Nekünk, nézőknek pedig talán éppen ez a legnagyobb értéke: nemcsak a sikereket látjuk, hanem a kétségeket, a küzdelmeket és az utat is. Jó hallani egy sporttárstól, hogy neki is nehéz. Hogy ő is keres, tanul és fejlődik.

Ha csak 10 percet néznél meg belőle, kezdd az 1:00:00 környékén.

A „Példakép vagy!” projektet már letettem. Nagyon szerettem csinálni, csak rengeteg időt vitt. Talán egyszer még folytatódik… ha hoztok hozzá témákat. 😉

Köszönöm, ha megosztod! ❤️

…és persze köszi, Lajos Császi . 🙌🏻

Flowmind sport mentáltréning
Makai Viktória
+36304547632

PÉLDAKÉP VAGY LALA! - beszélgetés Császi Lajos triatlonozóval. Császi Lala története sport szempontjából különleges, 15 évesen kez...

Ádi 14 éves és Marylandben él.

A futó történetében számomra az az igazán különleges, hogy saját elhatározásból fordult a futás felé. Nem külső nyomásból, hanem egy belső felismerésből: hogy ez jó neki, és ebben fejlődni szeretne. Persze látott mintát a szüleitől arra, hogy futni jó dolog, de a döntés végül az övé volt.

A fejlődéshez pedig – számomra nagyon megtisztelő módon – a Flowrun edzésprogramot választotta. Egy olyan szemléletet, ahol a futás szeretete legalább olyan fontos, mint maga a fejlődés, és ahol a futó fontosabb, mint a futócél. A fejlődés pedig mindig az életkornak megfelelő, fokozatos terhelésre és hosszú távú építkezésre épül.

Ádi a Salisbury Ben Layton 5k jótékonysági futóverseny 5 km-es távján állt rajthoz, ahol 19:42-es hivatalos idővel összetettben a 6. helyen végzett, és fölényesen megnyerte saját korosztályát.

Ami számomra még izgalmasabb, hogy ez az út nem csak a futásról szól. Arról is, hogy megtanulunk együtt dolgozni különböző rendszerekben: áthidalni a nyelvi különbségeket, közös nevezőre hozni a mérföldekben és kilométerekben való gondolkodást, és közösen megoldani sok apró technikai és emberi kihívást.

Ádival jelenleg körülbelül két és fél hónapja dolgozunk együtt. Nem a nulláról indult, és ez az eredmény messze nem a történet vége vagy a csúcsa, de számunkra egy nagyon jó visszajelzés arról, hogy jó úton haladunk.

Ádi nincs fent Facebookon, de a gratulációkat és a hozzászólásokat természetesen továbbítom neki. 😊

A bejegyzés az ő és családja engedélyével kerül megosztásra.

Mónika Kiss -t olyan embernek ismerem, akik minden helyzetben önazanos. A munkájában sportos, a sportban empatikus, és "móniságban" is olyan reziliens.

Egyébként abban a megtisztelő szerepben lehetek jelen az életében, hogy építhetem és koordinálhatom a futóedzéseit, így örömmel osztom meg küldetését, ahol választhatsz, hogy a saját futásod által adományozol, vagy az övével.

Szabadon összerakhatod a saját kombinációdat: hogy mekkora összeggel szeretnéd támogatni a célt, és ehhez hány kilométer futást vállalsz.

És van egy lehetőség, amit én különösen jó szívvel ajánlok. 😊

**Fusson helyettem a Kiss Móni.** - opció. ;)

Természetesen mindenkit bátorítok arra, hogy gyűjtse a saját kilométereit is. De pont ugyanekkora lelkesedéssel tudom ajánlani azt a lehetőséget is, hogy Móni fusson helyettetek. :D

A gyűjtés a Van Helyed - You Belong Alapítvány ózdi stúdiójának felújítását támogatja.

A Bódis Kriszta public által létrehozott Van Helyed Alapítvány hisz abban, hogy minden gyerek tehetséges, és minden gyerek megérdemli az esélyt arra, hogy a születési körülményei ne határozzák meg a teljes életét. Azért dolgoznak, hogy a hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekek számára kényszerpálya helyett valódi életpálya nyíljon meg.

Nekem mindig szimpatikusak azok a kezdeményezések, ahol a futás túlmutat önmagán, és a megtett kilométerek valaki más jövőjéhez is hozzátesznek egy kicsit.

Ha szimpatikus az ügy, az esemény linkjét itt találjátok https://fb.me/e/4vm3xxksA , az adományozási lehetőséget pedig kommentbe teszem.

Köszi, ha részt veszel, megosztod - de egyébként azt is, hogy végig olvastad.

A képen pedig talán már te is kitaláltad, ki lehet. :)